Pesterzsébet, vagyis a főváros XX. kerülete Dél-Pesten terül el.
A mai Pesterzsébet területén a leletek alapján arra következtetnek, hogy az első letelepült lakosság a korai bronzkorban élt itt, melyről a harang alakú edények tanúskodnak. Az időszámításunk előtti második és első évszázadból is találtak leletet 1874-ben. Ez volt a vaskor, amiből ezüst fibula és bronz karperec maradt fenn.
A 20. század elején végzett ásatásokból arra következtetnek, hogy a terület az egész középkor ideje alatt lakott település volt. Feltárták a sütőházak alapjait, kerámiatöredékeket találtak. A Pesterzsébet területén található Gubacsipuszta tulajdonosa a XVIII. században a Batthani Watthai nemzetség volt, majd Mária Terézia uralkodása idején elestek a tulajdonosi jogtól, így a pusztát a gödöllői uradalomhoz csatolták. Majd a család fiúágon kihalt 1840-ben, így báró Sina György megvette az egész gödöllői uradalmat. A pereskedések következtében a gubacsi szigetet 1850-ben visszakapták a Watthaiak, mely részt 1851-ben megvásárolták Soroksár lakói. Ezt követően az 50 hold területnyi Gubacspusztát házhelyekre parcellázták. Többen azért vettek földterületet, hogy azt tovább parcellázva eladják. Így lett Suda János ügyvéd és Hitel Márton fuvaros Erzsébetfalva telep megalapításának kezdeményezője 1870-ben. Gubacspuszta területén két telep alakult ki a parcellázások után.
Az egyik telep a nevét Erzsébet királynéról kapta, és elhatározták hogy az alapítás megemlékezésére minden év június 14.-én búcsúnapot tartanak. A Kossuthfalva területről pedig a hagyomány úgy tartja, hogy az első lakosok határozták el, hogy Kossuth Lajosról nevezik el. Ehhez levélben kérték és meg is kapták Kossuth Lajos beleegyezését. 1897-ben ez a két telep elszakadt Soroksártól és lett önálló község Erzsébetfalva néven.
Erzsébetfalván gyorsan elkezdődtek az építkezések. Az első kezdeményezők között volt Szikrássy Alajos törvényszéki tisztviselő és Török Flóris százados. Közadakozásból megépült a községháza 1882-ben, de az épületet le is bontották 1913-ban, hogy a mai középiskola elődjét, a leányiskolát megépítsék. Még ezen évben létrejött az Önkéntes Tűzoltó Testület és egy megállóhely a MÁV-vonalon. Az első díszpolgár Szilágyi Lajos főszolgabíró lett, akiről elnevezték a Baross utca elődjét. Az önálló községi élet csak nehezen indult be. Kölcsönt kellett felvenniük és az államkincstártól megváltani a fogyasztási adó beszedésének a jogát. Az adó beszedésével jelentős jövedelemhez jutott Erzsébetfalva, így 1899-ben az első közintézmény megépülhetett, ami a vágóhíd volt. A piac pedig akkoriban a mai városháza helyén állt. 1900-ban karácsonykor már villanyvilágítás üzemelt a községben. A gyors fejlődés következtében kicsinek bizonyult a községháza, így a századfordulón megépítették a ma használatos formáját.
Az első világháború a térséget is megtépázta. A szegénység olyan méreteket öltött, hogy népkonyhát állítottak fel, de 1915-ben már a közélelmezési bizottság is megalakult az éhínség csökkentésére.
1919-ben a Néptanács a Piac téren kimondta, hogy attól a naptól kezdve Erzsébetfalva Leninváros lesz. A háború befejeződésével 1920-ban már megkezdődött a tanítás a Pöltenberg utcai elemi iskolában. Nem ez volt az egyetlen iskola, ahogy óvodából is volt nyolc, valamint gyógypedagógiai és iparostantonc iskola is működött.
Erzsébetfalva 1924. január 1-jével város lett, melyet Petter Géza esperes-plébános kezdeményezett, mivel már a 20-as évek elején az ország legnépesebb községe volt. A névadásnál szerették volna megtartani Erzsébet királyné tiszteletére a nevet, de a Budapest melletti közelség hangsúlyozására elétették a Pest szót, így döntöttek a Pesterzsébet név mellett.
Budapest XX. kerületévé 1950-ben vált, amikor Pesterzsébet és Soroksár egyesült Budapesttel. Az ezt követő évtizedek alatt sok korábbi városfejlesztési gondot meg tudtak oldani, viszont újak is születtek.
A központi részen a családi házakat lerombolták, mivel lakótelepeket alakítottak ki. Ezáltal a lakosság is kicserélődött, és a nagyarányú építkezéseknek az lett a következménye, hogy a főváros legnagyobb lakosságcseréje itt ment végbe. Sok utca eltűnt vagy megváltozott a nevük, annak érdekében, hogy egységes legyen a fővárosi kép.
